biztos van olyan funkció, ahol a kommentekre tudnék reagálni, de hát tudjátok.... szóval Jancsinak üzeni Samu, hogy már ő is nagyon találkozna vele. AnnaMiksának üzenik hogy ők is puszilják, és ugye felmegyünk az Annáékhoz ha hazamegyünk, ugye. Jakabnak üzeni a Samu, hogy vezetett itt ahol lakunk egy kis traktort, és még a lapátjából vagy milyéből a markoló részből ő engedte ki a farönköket (a rokon akinél most lakunk a kert része két traktor az úszómedence és a három vagy négy elképesztő oldsmobile és egy harleydavidson mellett). a zsidó bicilklistákkal meg csak akkor van baj, ha buzik is. 

Ugye az a legenda, hogy a kanadaiak extrém mód kedvesek, hát ezt mi nagyon nem tapasztaltuk. Alapvetően kábé ugyanolyan prosztók mint a magyarok. Bárki végignézte bárhol, ahogy az alvó Dáviddal próbálok be vagy kiszlalomozni egy ajtón a babakocsival, és senkinek idáig nem jutott eszébe mondjuk tartani azt a rohadt ajtót, pedig valahogy a kanadai ajtók elég nehezek, és nehezen nyílnak (ez általános tapasztalás legyen szó étteremről vagy boltról, tényleg valahogy olyan nagyok és a Judit néha meg se tudja tartani). A howimetyourmother által kifigurázott fánkimádatukkal se találkoztam idáig sehol, szóval megint igaz, hogy tök nagy baromságok a sztereotípiák a népekkel kapcsolatban. Jó a zsidók kapzsik és uralják a médiát, meg a bankokat meg a világot is ez az egy igaz. 

Amúgy átérni kanadába amerikából olyasmi mint amikor ausztriából jössz át a határon. Hasonló természet meg minden, de valahogy érzed, hogy szegényebb a hely. És közben az a röhejes, hogy drágább is, mert az amerikai dollár ugye leromlott a kanadai szintjére, konkrétan kb 1 az 1, viszont a kanadai árak még a valahai usa árakhoz képest vannak itteni dollárban mérve, szóval minden olyan 15-2O százalékkal drágább mint délebben. 

Megvolt a niagara, ami tényleg fantasztikus és szép és nagy és lenyűgöző, Lafferthonék majd rakok fel képet a vízesésről nemsoká, tényleg. Még az is lehet, hogy holnap valahogy megugrom a képizélést. Megcsináltuk a hajó a vízesésbe attrakciót, ahol igazából nem látsz semmit, én pláne, mivel nincs ablaktörlő a szemüvegemen, viszont mindkét kezemmel a zuhogó esőszerűségben tartom a Dávidot, hogy ő is lásson valamit, vagyis inkább semmit, de jól elázzon. De vicces élmény volt, mint ahogy az óriáskerék is, ahol az első kedves kanadaival találkoztunk és szép magasról bámultuk a vízesést. A kettő között dobosdaniék elirányítottak a cliftonhill nevű iszonyatos főutcára, ahol egymás mellett van egy csomó hangszóróból üvöltő szellemkastély meg lézerminigolf meg guinessrekord katiperi és johnydeppakalóz viaszfigura meg a faszom tudja bármi amit ki tudnak találni, hogy a gyerekesek elköltsék a pénzt. Csúnya, hangos vásári mulatság, mi menekültünk, és ez csak egy pici dózis volt ahhoz képest ami lasvegasban vár ránk, úgyhogy lehet, hogy ott a szálloda medencéjében maradunk és nem lépünk ki az utcára.

Ma megvolt Toronto, ami kis csalódás volt ahhoz képest is, hogy igazából nem vártam semmit tőle. Nagy, elég fiatal város, és leginkább semmilyen. A piaca www.stlawrencemarket.com az fasza volt és sajnos kiderült, hogy sültkolbászban jóval erősebbek mint mi. Bár vicces, hogy láttuk, real hungarian gyulait meg lecsót, de az otthoninál (és tényleg én tág merítést végeztem hentesekből) mondjuk a tízes skálán 6al jobb kolbászt toltunk. A másik pozitív részleg http://thedistillery.onbile.com/. Ilyesmit terveztek asszem a rómainál a gázgyárhoz. Az itteni elég jól sikerült és itt volt az eddigi legerősebb fagyiélményünk. Pisztáciából konkrétan ilyen jót olaszországban se még.

obasszameg, vegre talaltam egy pc-t, ami nem bena mac, csak regi, es mint lathatjatok az ekezetet se sikerult benne valahogy izelnem, es sikerult felraknom ra par kepet, de ezzel a kurva blog.hu-val valahogy ezzel a regi pc-vel nem sikerul felrakni, aztan amikor atkuldom a nagyon butan mukodo ipad-re, ott meg nem lehet lementeni a kepeket, szoval itt szoptam konkretan ket orat hogy lathassatok kepeket, de kudarcot vallottam. addig is, amig ez nem jon ossze esetleg kanadaban, a mai bolcsessegem, hogy elegge megvaltozott a tavolsaggal, uttal kapcsolatos hozzaallasunk. ma pl lementunk cape cod-ra, ami tenyleg fasza es gyonyoru es a valtozatossag kedveert homart zabaltunk ott is. szoval cape cod innen ket ora oda meg ket ora vissza, ami itt egy rovid utnak szamit, es tenyleg egy kis kirandulas, de nem hiszem, hogy otthon barkinek eszebe jutna 11-kor hogy ugorjunk le balatonudvariba egy hekkre es 8ra mar itthon is vagyunk. ja mikor lesz udvari? majd valami live feeddel bejelentkezunk oda a skypeon. 

a nyomásra való tekintetell és mivel egyelőre nem szerepelek az index főoldalán engedélyt adtam a kommentelésre. az első zsidózóbicikliző kommentelőt letiltom, a többi jöhet. biztos facebook likeolhatjátok is, azt úgyse látom hehe

Kábé két hete vagyunk úton. Ma éreztem úgy, hogy a gyerekek kicsit elfáradtak, bár próbáltuk az egy nap fárasztó, egy nap pihenés ritmust tartani, mondjuk egy bostoni fárasztó nap után egy nap tóparti pihenés vagy tengerpart dolgot játszani, de a Samu ma legörbült szájjal közölte, hogy hazamenne magyarországra. A Dávid az első pár newyorki nap mindne éjjelén közölte, hogy ugye holnap már otthon alszunk, de ő mostanra elég jól belejött az utazásba, Samu szerintem a sok autózást unja nagyon, és még nem is csináltunk nagy távokat. Napokon belül pl jön a kanadai trip, ami kb 8-9 óra lesz. Igyekeztünk mindenféle gyerekes kalandokat csinálni. Voltunk a bostoni gyerekmúzeumban, ami három emelet tökéletesen megszerkesztett informatív-interaktív játszóház, ma kétszer is visszamentünk a helyi nagy akváriumba cukihülye pingvineket nézni meg ráját simogatni meg döbbenetes medúzákat spottolni, szerintem mára ebben fáradtak el nagyon. 

Voltunk Rockportban, ami egy kis szentendre típusú kisváros a tengernél, ahol végre megértettem, hogy mi az a homár. Legutoljára asszem amikor a pohárnokkal ettünk egy méregdrága darabot ketten barcelonában és arra jöttünk rá, hogy ez feleslegesen drága volt és még éhesek is maradtunk. Itt egy kurva jó helyre mentünk https://www.google.hu/search?q=roy+more+lobster&client=safari&hl=hu&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=s4DcUeb5DNPe4APJoYG4CQ&ved=0CAkQ_AUoAA&biw=1024&bih=672

Ez egy nagyon pici hely, ahol tulajdonképpen csak homárt árulnak, szerintem egy nap annyit adnak el, amennyit egy évben magyarországon, és ez csak egy hely a környéki tízezer közül, ahol mindenki ezt próbálja eladni és elég sokan veszik is. Potom 12 dollár volt egy darab, konkrétan olyan friss, hogy szerintem aznap fogták és rettentő finom volt. Szóval ha találkoztok a pohárnokkal üzenem, hogy van olyan, hogy kurva jó homár. Beachelés után vissza is kellett mennünk mégegyet enni. Állandóan a kajáról beszélek, de az is vicces volt, hogy itt baranya megye két faluja közt a három sushi étterem közül választhattunk és ettünk elég jó sushit tényleg itten a vidék közepén sok-sok igazi japánnal. 

updateltem a linket, hülye link volt idáig, ez a jó, az volt a hely neve, hogy roy moore lobster

Egyáltalán nincs kedvem végignyomni ezt a fényképezőgépből egyik laptopba izélést, aminek van csatlakozása viszont lassú és nincs billentyűzete, onnan az ipad-re, aminek meg van, hogy felrakjak képeket, szóval lustán annyi, hogy googlizzátok be mondjuk azt, hogy new england houses, és ami képek feljönnek, az kábé ahol lakunk. Jó mi a házak közül a kisebb verzióban, de a környék nagyjából ez. Megtaláltuk itt a horányi beachet is szerencsére, csak ez egy tó és nem a duna partján van, amúgy konkrétan az, majd ha sikerül felrakok képet, a horányiak bólogatni fognak. Amikor másodszor mentünk vissza, a víz éppen nem kellemetlenül meleg volt, csak annyira, hogy a gyerekek konkrétan négy órán keresztül ki se jöjjenek belőle.

Ma elbúcsúztunk az óriási piros autónktól és lecseréltük egy kisebb piros autóra, ami még azért elég nagy így is, neki dodge avanger a neve. Volt egy jó kis defektünk félúton main állam felé, aminek tényleg annyi az egyetlen pozitív hozadéka, ha egyáltalán, hogy egy ilyen szuper férfias dolgot pipálhattam ki az életben mint a kerékcsere a negyven fokos tűző napon. Asszem már csak a horgászás van hátra és igazi férfi lehetek. Szóval a fél nap defektel aztán autócserével telt el, és a szemét bostoni alamo nem upgradelt minket úgy mint a newyorkiak, úgyhogy viszlát bőrülés, hatalmas csomagtartó, elektromos mindenbasz meg ilyenek. Jó, legalább az új is piros.

Mivel idáig alapvetően barátoknál rokonoknál laktunk, a reggeliről nem tudok beszámolni. Ahol idáig laktunk, ott általában nagy gyümöcskultúra volt, és le lehet számolni azzal a városi legendával, hogy a gyümölcsök amerikában nagyok, szépek de ízük az nincs. Mindegyik gyümölcsnek idáig tök olyan íze volt, amilyennek kell lennie. Persze az eper nem olyan mint a magyar eper, de mondjuk szintekkel jobb mint a tecsós spanyol. Jó, nem feltétlenül idénygyümölcsöznek, általában van mangó-ananász, de elég jók, és a szilva is van olyan mint otthon a piacon. Ahol most lakunk, ott a traders joe nevű helyről vásárolnak, ami bio-organic. Samu reggeli nutellás kalácsát felcserélte peanutbutter-re. Derekasan kipróbálta az ős amerikai peanutbutterwithjam és peanutbutterwithbanana verziókat is de marad a szimplánál. Dávid ma egyszerúen csak pizzát kért reggelire (és kapott is).

Idáig legalább négy helyen barbecueztunk. Minden háznak van egy óriási gázos barbecue izéje. Általában ugyanazt a cuccot grillezik, mélyhűtött hamburger, ami megint nem hasonlítható össze a magyarral. A gyerekek kedvence a hotdog, amit nem csak grillezéskor, hanem bármikor megesznek bárhol a másik kedvencük a pizza mellettt. A virsli mindig mindenhol marha. Ezeken a barbecuekon egyszer ettem igazán jó steaket, szinte fröcsögött a vértől.  

Az is hülyeség, hogy szarokat lehet itt enni amerikában. Ok, new york és boston idáig a hivatkozás, lehet, hogy cornfieldcountryban szar a kaja. Viszonylag véletlenszerűen választjuk ki, hogy hol eszünk. Néha segít a yelp nevű app, ami itt nagyon megy. Idáig volt ugye világszám sushi, amit írtam már. Amikor a gyerekek betegek voltak és én egy napot egyedül kószáltam manhattanban, a Judit távirányításban elküldött a momofuku nevű irtó menő noodlebarba, ahol a helyi segalviktorgordonramsey kóreai verziója a séf, és tényleg minden nagyon menő volt http://momofuku.com/new-york/noodle-bar/. Ma bostonban itt ettük http://www.unionoysterhouse.com/ a híres bostoni kagylós levest, ami állítólag ebben az étteremben a legjobb, és ok volt, de nem padlóztam le. A kagylójuk frankó. Este meg találtunk tök véletlenül egy ilyet http://www.bgood.com/, ahol helyi farmokról szállítják be a husit a hamburgerekhez, meg a krumplit fotókkal illusztrált termelőkkel és yummie volt minden. Szóval így eszünk mi itt. Mivel mindenhol ugye folyamatosan utántöltik a jeges vizet, amúgy sem feltétlenül rendelnék hozzá inni, viszont alkoholt inni bárhol, az megfizethetetlen. Egy pohár bor valahol 12 dollárnál kezdődik, pont amennyiért ehetsz valamit, szóval outdoor drinking az kimarad. Pláne, hogy a beachre se lehet sört vinni, felháborító. Nem is értem, hogy a rendes amerikai tinédzserek hogy tudnak berúgni.

A kávéhelyzetre persze jó előre felkészültem, úgyhogy nincs meglepetés, a kávé olyan amilyen, amúgy nem szar annyira. A newyorki high end placek próbálkoznak, de még mindig nincs meg az igazi presszókávé. A helyi jegeskávékkal annyi a tanulság, hogy sajnos a fastfood láncoknál messze jobb ez a minimum fél literes üdítő, mint a magukat menő kávézóknak tituláló helyeken.  Egyszer próbáltam egy valaki által nagyon ajánlott svéd(!!!!) kávézóban is. De most már inkább kajtatok egy annyira azért nem nehezen megtalálható starbucks után, hogy fele annyiért mint az itteni menő helyeken vagy mint az otthoni starbucksban igyunk egy icelattét.

A blogolás körülményei kissé leromlottak. PC helyett egy ipad-en próbálok blogolni. Az előző fél órában rájöttem, hogyan kell összerakni a billentyűzettel. Megküzdöttem a magyar billentyű bekapcsolásával, de a fényképek azok elég bonyolultak lesznek, mivel a fényképezőgépnek normál usb csatlakozója van, és nem hiszem el tisztelt mac-buzik, hogy a mac nem képes egy rohadék usb csatlakozó lukat rárakni a cuccára. Komolyan, de tényleg, tudom, hogy hülyét kérdezek, de a mac-nak külön pendrivet gyártanak? És az nem kompatibilis aztán semmivel? faszom. A breking news, hogy van egy tényleg kurva nagy bérautónk. Ugye itt minden nagy, a narancslé is meg a starbucksban a kis jegeskávé is akkora mint egy felmosóvödör, szóval most az autónk is nagy. Valami chevrolet impala. Én tényleg nagyon nem tudok lázba jönni a kocsiktól, azt tudjátok, de ez még nekem is bejön. Ha értenék hozzá biztos elmondanám, hogy hány literes meg ilyesmi, én csak azt észlelem, amikor a Judit picit belelép, akkor az első órában azt hittem, hogy mindig egy gyors motor hajt el mellettünk, aztán megszoktam, hogy ez csak a mi motorunk hangja, meg hogy picit beleprésel az ülésbe. Az ipad béna kamerájával azért próbálok iderakni egy képet, Samu a maga százhuszonvalahány centijével az arányokat hivatott érzékeltetni.

És igen piros. 

Ahol lakunk az pont olyan megint mint amit a filmekben láttunk. Faházak elszórva sűrű erdők és kristálytiszta tavak között. Nem tudok konkrét filmet mondani, valami morgan freeman-ashley judd krimi ugrik be. Tényleg elképesztő gyönyörű itt minden. Kicsit persze horány, mint ahogy minden jó hely, csak nagyobb a jólét, meg nagyobbak a terek, meg mások a házak meg a természet meg minden, de azért megkaphatja a horány pecsétet ez is. Az idillért cserébe az van, hogy fél óra boston, vagy ahogy a címből rá lehetett jönni, pécs, ami a mai parkolásunkkal 35 dollárba fájt, ami azért elég sok. Mondjuk pont annyiért vettünk ma gyerekcipőt. Boston nagyon helyes, gyerekekkel tök élvezhető, bejárható és életünk egyik legjobb sushiját ettük egy nagyon pici halboltban, ahol az előtérben egy japán séf helyben rakja össze az  elképesztő cuccait. Mai gyerekszáj, hogy valami biztos iszonyú híres templomban a Dávid azt mondta jézusra, hogy ugye ez a színész már meghalt, ugye? A gyerekek alszanak, úgyhogy most kiülök a jóléti verandára és iszom egy vagy két pohár hűvös ausztrál pino grigiot maradok tisztelettel sk.

Na szóval ma volt az utolsó nap newyorkban. Próbálok valami összegzés szerűt összerakni. Alapvetően new york fasza. Még mindig fasza, pedig már azelőtt is az volt, hogy én ezt tudtam volna. A lenti képen amúgy nem tiszta hazafi amerikaiknak, akik nem tudnák, a bal oldali torony a felhőben az épülő freedom tower, ami ismét a nagyságot fogja majd mutatni a word trade center után.

Alapvetően amig itt voltunk inkább brooklynt jártuk be. Manhattan, főleg a midtown nevű rész, ahol ezek a time square meg empire state building meg ilyesmik vannak, azok egészen picit fárasztóak gyerekekkel. Gyerekek nélkül se rajongok túlzottan a times square-ért, most mondjuk egy két órás esőt húztunk ki boldogan ott a toys'r'us-ban, kis sirásokkal, nagy költéssel. Szóval brooklynt jobban bejártuk most, ami szintén fasza. Alapvetően élhetőbbnek tűnik ilyen családos fejjel. Megvan a hely, ahol vannak organic food izék, meg kurva jó játszóterek, és szoptatós-babakocsis bio-nácik. Oda be lehetne költözni. Ez az amit amúgy újlipótvárosnak hittem, de inkább olyan mint prenzlauerberg, ami a vagány 30 alatti berlininek tök ciki, de nekem alapvetően bejön, ha van egy étteremben játszósarok és-  bár minket nem érint - van pelenkázó meg ilyenek.

Tanulságok eddig levonva. Gyerekektől, ami engem leginkább érdekelt most. A Samu szerint az amerikaik indokolatlanul hangosak és szerinte az autók nagyon hosszúak. Dávid szerint az autók inkább nagyon kövérek és szerinte nagyon sok új autó van. Ami nekem újdonság volt, az a gay-amerika. Konkrétan az összes ruhabolt azon vetélkedett, hogy melyiknek a kirakatában van viccesebb, vagányabb gay feliratos pólója. És nem a sohoban lévő cuki méregdrága butikokról van szó, hanem a nagy láncokról, mint H&M, Gap mittomén a többit nem tudom felsorolni, ezeket ismerem. Jó, hogy most volt a pride, meg valami nagyon nagy dolog volt náluk kalifornia kontra alkotmány ügyben, ahol úgy tűnik amerika a melegek oldalára állt. Homofób országunkból nézve óriási ami itt történik, és tényleg nem a meleg chelsea negyedről van szó meg hasonló, hanem olyan, mintha a westendben olyan pólók lennének kint, hogy Buzi vagy, az vagány! A másik tanulság, hogy new york tényleg elég drága és elég gyorsan tudsz elég nagy összeget elkölteni észrevétlenül, de persze ezt is már mindenki tudja. Holnap irány boston.

Bár iszonyú jó vagyok a budapesti hasonlatokkal, ahol mi lakunk, brooklyn déli részén brighton beach-en, ezt a környéket nem tudom magyar viszonylatokban elhelyezni. Ez az orosz negyed, a boltokban tényleg előbb vannak orosz feliratok, sőt néha csak azok vannak. Az egész egy saját mikroklima. Igy néz ki ahol vagyunk.

 Update. Judit szerint brighton beach kőbánya.