tényleg ma nyílik és én nem vagyok ott?

előljároban bassza meg a blog.hu. hallgatnom kellett volna az okosokra, akik azt mondták, hogy nehogy blog.hu-n csináljam a blogot. tényleg nem nyomtam meg azt a gombot, hogy töröld ki az összes képet amit kurva nehéz volt felrakni, kivéve az utolsót. be se léptem, csak többe jelezték, hogy nincs kép, és lám tényleg. faszom az indexbe, olvassatok origót, úgyis sokkal jobb a filmrovatuk. szóval a képekkel nem szenvedek többet, ez a tanulság, linkekkel színesítem csodás írásaimat. 

na itt lakunk most https://hu.airbnb.com/rooms/438743 nagyon jó helyen a golden gate parktól két sarokra, ahol ma megtaláltuk az eddigi legjobb játszóteret amerikában, ami kiderült, hogy a legelső játszótér volt az egész kontinensen. elég erős mezőny volt játszóterekben, bármelyik sarki játszó verte a szentistvánparkot 5x, ez meg elég menő itten. 

sanfrancisco nagyon nagyon nagyon jó hely. úgy döntöttünk, ha diszidálunk, akkor ez lesz a cél az eddigi városok közül, és nem hiszem, hogy losangeles vagy ahogy petrányiviki fogalmazott egy kibaszott nagy érd lenyomná sf-et. a  hideg kicsit zavaró a mediterrán lelkemnek, reggel és este konkrétan fázunk az összes ruhánkban ami velünk van, napközben pont jó városnéző tavaszias idő van, az meg külön vicces, hogy minden délután 5 körül menetrendszerűen megjön a környékünkre az óceánból egy felhőtömeg és onnantól ködben áll az inner sunset ahol lakunk. 

a chinatown elég nagy és kb olyan mint a 8O-as évek kedvenc gyerekkori akciófilmemben a nagy zűr kis kínában, amit vagy 5x láttam különböző balatoni kertmozikban. az itteni olasz negyed is kenterbe veri a kirakatnewyorki olasznegyedet. ráadásul amerika egyik váratlan meglepetéseként az egyik legjobb presszókávét ittam itten https://www.google.hu/search?q=caffe+trieste+san+francisco&client=safari&hl=hu&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ei=rQTyUZe0IoeGiQKC1IHQAg&ved=0CAkQ_AUoAA&biw=1024&bih=672

ahol a guidebook szerint koppola pötyögte be az írógépébe a keresztapát. ráadásul a kedvenc kávéscsészémbe kaptam, ami kiderült, hogy méregdágán még kapható a világban, szóval szülinapomra bárkitől a legjobb ajándék nuova point kávéscsésze, szigorúan a barna verzió, ha belinkelném az amazon linket az már ciki lenne nem?

a házak, utcák, boltok minden kurva jók. mondjuk azt tényleg nem értem, hogy vajon kinek jutott eszébe az, hogy nézd van itt vagy 5O domb, tök jól lehet rajtuk fel-le menni, építsünk ide egy várost. ha tényleg itt élnénk, a bringát felejteni kéne. ma ami az egyetlen csalódás idáig a városban volt, az a híres haight-ashbury hippi negyed, ami még mindig tele van a hair jelmezeket viselő viszonylag ápolatlan fiatalokkal, és az úgy maradt öregekkel. de az egész inkább szánalmas és ciki a háromméterenként egyforma indiai göncökkel, füstölőkkel, marihuánás izékkel és együtteses trikókkal felpakolt a világon mindenhol máshol megtalálható egyenboltjaival a szar kajájával meg a sok különlegebben akarok kinézni mint a többiek figuráival. az se segített megszeretteni azt a környéket, hogy 15 méterrel mögöttünk valaki egy gitárral próbált meg módszeresen agyonverni egy másvalakit, amíg a rendőrök le nem állították. 

de sanfrancisco király. ja és update a hasonmásokban, láttuk sósdórit terhesen és a domjánesztert is, mindkettőt a kedvenc játszóterünkön, ahol még az is ki van írva, hogy felnőttek csak gyerek kísérővel léphetnek be a játszótér területére. vicces.

Tudom, hogy béna, de engem még mindig kicsit azért lenyűgöz, hogy miután leraktad a bérelt autót és buszozol onnan 15 percet (már a reptéren vagy persze) aztán vonatozol még 15-öt a vezető nélküli reptéri vonaton. Aztán még 2O percet mész a reptéren belül a 8 terminál egyikén mire a kapudhoz érsz, ahol miután megebédeltél a bioorganic hamburgerből és nézed az ablakon a kétemeletes singapore airlines airbust, a melletted lévő kapuban szöülba csekkolnak be és a hangosbemondó a tokiói járathoz szólitja az utolsó beszállókat (manila felé átszállással??). Nem baj a miénk kicsi de legalább lisztferencnek lehet hivni amig a vezér úgy akarja.

Az 5 és fél órás repülőút a gyerekeknek már meg se kottyan, komolyan. Itt még nem láttunk semmit este érkeztünk. Van egy nagyon baró lakásunk. Hálószoba, gyerekszoba, nappali, konyha, szép nagy lakható minden. Először vagyunk magunkban, ami már egy kicsit jó lesz. Mindenhol iszonyú jó fejek voltak velünk, pedig megszálltuk a lakásukat mindenkinhol két gyerekkel súlyosbitva, de azért volt, hogy mi is kicsit feszengtünk, és mostantól magunkban leszünk, ami hiányzott picit.

Ja és itt elég hideg van, a lakást befűtöttük, kint 15 fok volt most este. brrrrrrrr. Igen hallottuk a marktwain mondást az életem leghidegebb tele egy nyár volt sanfranciscoban, de arra nem számitottunk, hogy télikabát vételt fontolgatunk a srácoknak. Holnap benézünk a gap-be.

Lafferthon kedvéért kis vizesés

Ez most szerintetek tényleg vicces volt?

Toronto

házigazdánk egyik autója

...és a medencéje

Valami nagyon bután működik ennek a blog.hu-nak a képfelrakási szisztémájával, most újraraktam az előző kört, rettentő idegesitő két óra volt amig egyáltalán sikerült. Szóval a többi képnek most egyszerűen nincs türelmem nekiállni. Igazából az egész blogizéléstől elment a kedvem kicsit, de a Kata szerencsére erőt öntött belém, úgyhogy még kicsit irok. Ha még lesz egyszer itt erőm, feltöltök még pár képet, a nyugati part meg valsz kép nélkül fog menni, mert ez az utolsó pc lehetőségem egy ideig. És legközelebb nem blog.hu lesz, mert fent sem vagyok az index főoldalon és szar is az egész.

jöjjenek a roppant fontos adatok

Kb 30 napja vagyunk úton, ami a nyaralás fele, ami rosszul hangzik, mert innentől minden nappal kevesebb lesz az itteni lét.

összesen 2300 mérfőldet autóztunk (vagyis vezetett a Judit) ami 3700 valahány kilometer. Azt számitva, hogy newyorkban nem vezettünk, ez 18 napra oszlik el, az elég soknak tűnik visszagondolva. persze én meg hősiesen midfahroltam közben összesen kb 8 eltévedéssel, a gyerekek meg hősiesen viselték mondjuk összesen 17 hisztivel.

fogyasztottunk szerintem idáig 38 jeges kávét és kb 30 hamburgert családilag, a samu szerintem egyedül kb 15 hotdogot, mi mondjuk 4 homárt és circa 10 steaket.

Judit próbálkozott de én kicsit direkt szabotáltam, hogy irjuk a költést, úgyhogy tippelni se merek, de költöttünk idáig X mennyiségű dollárt ami valószinűleg sok.

A katának meg üzenem, hogy igaz a howimetyourmother dolog, hogy találkozol hasonmásokkal newyorkban. Idáig láttunk 4 hasonmást. megvolt a Juló egy feka lányban, láttuk a pohárnokgergő és iván titkos amerikai testvérét (jó az bostonban volt, de azért ér), láttam a régi IBS trainee gyereket a youngból, most esküszöm nem jut eszembe a neve, mi csak selyemcukorkának hivtuk és ma a legviccesebb a Máté volt fekában rasztákkal, azon mind röhögnétek, az nagyon-nagyon jó volt.

tegnap newyorkban 38 fok volt 46 százalékos páratartalommal, ami durva volt picit. kicsit el is pittyent mindenki az egész napos városnézés végén. persze én büszke szefárdi, aki birom a meleget, csak attól fáradtam el a nap végén, hogy a két gyereket felváltva kellett a nyakamban vinni az utolsó másfél órában. Juditot ráadásul hagytam soppingolni, amig mi fiúk megnéztük az interprid anyahajót, ahol a legviccesebb, a két fiú, akik még életükben nem láttak semmilyen háborús filmet és nem is nagyon katonáznak, a tényleg látványos II világháborús vetités közben a Samu azt mondta, hogy asszem inkább katona leszek, a David meg csak szájtátva bámulta az egészet, és bummogott, amikor a robbanások voltak és rettentő lelkes volt. Ez a warmovie dolog úgylátszik valami genetikus izé a fiúknál.

Na és jöjjön 2 kép. Az elsőt a Samu küldi Jakabnak, az iszonyatosan gyors kompjáratról, ami ha valakinek megvan manhattan akkor érti, hogy olyan tempója volt, hogy midtownból wall street kevesebb volt mint 5 perc, ami a tényleg nem lassú metróval cca 20.

A másik meg úgy volt, hogy hazafelé menet szembejött egy figura, akinek az első kérdése volt felém, hogy are you jewish? Jó-jó nem volt olyan nehéz tudom, és aztán ez alakult belőle alant. A képnek azt a cimet adtam, hogy a görbe a vörös törpe és az őket kiröhögő gyerek.

boston

horány beach

capecod és rockport

Igen, helyes a megfejtés, az ezer sziget öntet innen származik. Egy roppant gazdag, helyi boldogtalan bácsi, aki többek között arról híres, hogy a séfjével csináltatott egy szószt, amúgy meg arról, hogy itt az ezer sziget (igazából ezernyolcszázvalamennyi) egyikén épített egy álversaillesi kastélyt a kedvesének, de az megmurdált mielőtt felépült volna, és ez a roppant szívbemarkoló történet a helyi idegenvezetők és guidebookok fő attrakciója, amúgy pedig a sok tényleg fantasztikus kis sziget egyike. Ez az utazásunk egyik előre nem tervezett programja. Kanada váratlan nehézségek miatt rövidebbre sikerült mint terveztük, és nagyjából vakon vágtunk neki ennek a thousand islands régiónak, kicsit mert a lonely planet kiemelte a térképén, bár elég kevés információval szolgált, másrészt a toronto-newyork 8 óra helyett toronto-th. islands 5 és holnap majd innen new york meg 6 óra lesz csak, úh egyben nem kell annyira sokat utazni.

Nem számítottunk sok jóra és az első esti benyomások a hatvanas évek kissé lepukkant üdülőfalujáról, ahol a csődbe ment éttermek és motelok iszonyú menően lepukkant és kiégett neonfeliratai tűntek a legnagyobb számnak, ha lehet még jobban fokozták a félelmeinket. Az itt töltött két nap viszont szinte az egyik legjobb része volt a nyaralásnak. Persze mondanom se kell, hogy ismét horányba jutottunk. Ez most tényleg eléggé az, még a telepet is megtaláltuk, lakókocsis verzióban. Jó az is igaz, hogy a nyaralásaink alatt általában horányt keressük inkább, vagyis inkább kerüljük a siófok jellegű dolgokat, úgyhogy annyira nem meglepő, hogy olyan helyre kerülünk, ami tetszik. Emlékszem szardínián is azt mondták, hogy a déli része siófok, úgyhogy északnak mentünk, ami azért nem horány volt, de nem is pattaya. Részt vettünk a helyi nagy nevezetességen a hajótúrán, egy mű-marktwaines forgólapátos hajón, ahol a mérsékelten idegesítően vicces guide mondott pár érdekes és gyorsan felejthető dolgot. Alapvetően ez a hely a századfordulón a newyorki mágnások nyaralóhelye volt, és ennek megfelelő hihetetlen építmények vannak a kisebb-nagyobb magánszigeteken. Hajókirándulásból ez az egyik legjobb volt amin valaha. Tegnap este még megtaláltuk clayton városát, ami sajnos sokkal helyesebb mint ahol vagyunk, de nem baj, ma is oda mentünk vissza vacsorázni az egész napos beachelés után a szuper horányi beachen egy kurva jó kempingben. El is határoztuk, hogy jövőre kempingbe megyünk a gardatóhoz, és jól rá is beszéljük a laffertonékat, hogy csatlakozzanak. Még az sem tudta elrontani az idillt, hogy a helyi életmentők, bár maguk is kiröhögték, de betartatták a teljesen értelmetlen szabályaikat. Például a Dávid nem mehetett be karúszóval a vízbe, csak az általuk adott a Dávidnál pont kétszer akkora méretre kvalifikált mentőmellényben, amiből pont jól ki tudna csúszni, de miután a Dávid ezt nem volt hajlandó felvenni, kiderült, hogy bármi védőeszköz nélkül viszont szabad neki fuldokolnia. Plusz amikor tőlünk jó messze északra egy vihar vonult el, bezárták a strandot és mindenkit elhajtottak. Vihar ugyan nem lett, de amikor átmentünk egy másik kempingbe, ott az uszodánál zajlott le ugyanez a forgatókönyv a mentőmellénnyel és a mondjuk 3O kilóméternyire lévő vihar miatti gyors kiürítéssel. Valami olyasmi volt a röhejes szabályuk, hogy ha két mennydörgést hallanak egymás után, akkor evakuálni kell a strandolókat. Minknet összesen háromszor evakuáltak, és tényleg este 7kor volt 3 perc eső is.

Nagyon szép itt, és csak erősíti a dolgot, hogy egy hamisítatlan útszéli motelben vagyunk, ahogy a filmekben. Kis medencével és egy dinerrel a szomszédban, ahol minden nap a döbbenetes méretű reggelit esszük a klasszikus műbőr bokszokban, marcyval vagy dasyvel az idősebb kiszolgálóval, aki újratölti a hígfos kávémat amikor kell. Imádunk itt!

Jakab kedvéért pedig zárszónak kuki punci fütyi puki kaki.

Elhagytuk kanadát. A fánk dolog kiderült, hogy azért ragadt rájuk, mert az amerikaiak szerint az, hogy kanadában minden második sarkon van egy tim hurton vagy burton vagy norton nevű fánk lánc bizonyítja az északiak fánkfüggését. Ez csak azért hangzik baromságnak mert amerikában szerintem dupla annyi dunkin donuts van mint kanadában a helyi testvére. Tényleg nem lehet úgy elmenni két utcát, hogy bele ne ütközz egybe. A meki ehhez képest smafu. Meg még az derült ki róluk, hogy nagyon büszkék arra, hogy ők mennyivel faszábbak mint az amerikaiak, aminél nekem szimpatikusabb az az amerikai beleszarás, hogy nagyjából ők azt se tudják, hogy hol van kanada. Szóval kanadától nem voltunk elájulva, de amikor az utolsó napon találkoztunk a dobosdani családdal, akik okos disszidensként az orbán éra legelején leléptek, akkor őket nagyon boldog, gondtalan disszidens családként értékeltük a szinte ontario tó parti kertvárosi életükkel. Ja és pro kanada, kibaszott jó zöldségeik és gyümölcseik vannak. Végre ettünk olyan epret mint otthon, és talán olyanabb málnát is.

Most a thousand islands nevű régióba érkeztünk, amiből még nem láttunk sokat, egyelőre egy hetvenes évekbeli balatoni nyaralótelepre emlékeztet. Addig összefoglalom mérsékelten szórakoztató listámat, hogy mi fogott meg idáig.

- fagyiskocsi (tudo már írtam, de akkor is)

- láttam igazi limonádéárus kislányokat már ház előtt, hát az is nagyszerű ám, hogy nem csak filmen van (sütis cserkész még nem kopogtatott, de hátha még)

- tetszenek a vibrátor formájú gabonasilók az út szélén a farmokon, az is olyan filmszerű

- nagyon szépek a kamionok, és mindegyik csőrős (deménynek nagyon bejönnének)

- azért ez a sok és hosszú és széles autópálya is hihetetlen

- t-bone steak, amit ugyan kanadában ettem tegnap este, de felülmúlhatatlan. megettem a judit és a gyerekek maradékát is, szerintem hússzagút izzadtam amíg le nem zabáltam az utolsó cafatot is a csontról és szerencsére a nem túl jó étvágyú gyerekeink is rájöttek, hogy mi a jó (a samu a homár lábaiból a hús kiszopogatására is rászokott, úgyhogy ha hazaérünk, onnantól vacsira mostantól us prime steak és homár lesz csak)

- ami pedig nagyon idegesítő ez a how are you, how you doin' dolog. faszom csak egy pólót akarok venni a gapben, miért kell a pénztárossal egy teljes flörtön végigmenni ehhez az elég egyszerű eseményhez