hű, most tényleg kezdett elég sűrű lenni minden, nem is tudom, hol kezdjem. haladok mostantól visszafelé. ma megérkeztünk lasvegasba, ami pontosan annyira rettenetes, ahogy arra számítottam. elég jól láttam előre, hogy ez milyen lesz, és mennyire fogom utálni, és lám tényleg. igazából azért álltunk meg, hogy ne egyben húzzuk le a yosemite-grandcanyon utat, és a sivatag közepén ez tűnt az ésszerű és szállás szempontjából árértékben tökéletes választásnak. a szállodánk tényleg fasza, egy nemtomhánycsillagos marriot, amit a vízeséses, pálmafás medencéje alapján választottunk, aminél szerintem holnap az egész napunkat fogjuk tölteni. áldom az eszem, hogy a centrumtól távoleső szállodát választottunk. ma este beugrottunk a belvárosba, ettünk egy elég jó tapasbárban, aztán megnéztük a strip nevű dolgot, ami tulajdonképpen a híres las vegas a sok kis eifel toronnyal, mini velencével, hullámvasúttal egy felhőkarcoló tetején meg minden faszsággal amit ki tudnak találni. és tényleg iszonyatos, amit csak fokoz, hogy őrült mennyiségű ember hömpölyög ki-be a kaszinókból. egy órát töltöttünk itt, és soha többet nem vágyom vissza, én a westendet se tudom elviselni, de az ehhez képest egy sarki büfének a bal oldali rezsója. rettenetesen okos vagyok, hogy nem a stripen, hanem a város külső részében foglaltam szállást. az egyetlen érdekes pontja las vegasnak, hogy láttam egy óriásplakátot, ahol explicite faszverést reklámoztak, legallábbis a masszázs szalon, akinek a headline-ja garantált happy ending, csak azt jelentheti. 

az út ide viszont fantasztikus volt a sivatagon keresztül a hosszú egyenes utakon, kaktuszokkal és gyönyörű sziklaképződményekkel kísérve. még kedvenc blogírótok is vezetett a hosszú egyenes utakon, amiért a Dávid nagyon hálás volt, mert mint autómániás fiúgyermek igencsak zokon veszi, hogy apja nem vezet. a sivatagi út elején közölték, hogy a következő 185 mérföldön (ha jól tippelek cca 3OO km) nem lesz benzinkút. nem csak benzinkút nem volt, de egy étterem, egy település egy semmisem. talán két szétesett házat láttunk útközben. amikor megérkeztünk a 185 mile végére és találtunk a benzinkút mellett egy pici éttermet aki büszkén hirdette, hogy 12O mérföldnyire ők a legjobb kajálda, amivel tényleg nem hazudtak, mert amerről jöttünk semmi nem volt, és a másik irányba meg 12O mérföldre vegas van, közte semmi. amúgy a körülményekhez képest tényleg isteni melegszendvicset adtak. 

előtte szintén kivetköztem a szokásaimból, és röhögni fognak a drága barátaim, de a mammoth lake nevű helyen laktunk egy osztrák pályaszálláson (asszem így hívhatják ezt a helyet) a sílift közvetlen szomszédságában. este miközben a tetőteraszi jacuzziban olvasgattam és néztem a csillagokat, azon gondolkodtam, hogy ismerek olyat, aki élvezné ezt télen is, én csak a szőke tenyészbikákat tudom itt elképzelni, akik estéként ebben a jakuzziban röfögnek és a snowboard sztorijaikkal kérkednek. ilyenkor csak egy nyugis hely, ami a hozzánk hasonlóknak valók, akik megállnak miellőtt átkelnek a sivatagon, miután megmászták a sierra nevadát. 

a sierra nevadán az átkelés a nevezett tioga pass-on gyönyörű volt. előre voltunk paráztatva, hogy milyen fárasztó út lesz felmenni 3OOO méterre meg vissza, de egyszerűen csak lélegzetelállító volt. például a tenaya lake mellett vezetett az út, írjátok be a gugli képkeresőbe, kurva szép. meg útközben még megnéztük a híres sekoya fenyőket, amik a lenagyobb fák a világon. még kidőlve is elég impresszív a méretük. az átkelés végén meg a fura mono lake volt, ami egy holttenger szerű sós tó a holdbéli tájon. (google it!)

előte meg talán az utunk egyik legyszebb napja volt (pedig erős a mezőny). végigkirándultuk a yosemite völgy nyárra kiszáradt vízesés medreiben. ha kimelegedtünk megmártóztunk a yosemite patak kristálytiszta vizében, ha ügyesek voltunk, márpedig azok vagyunk, találtunk privát beachet is. este pedig a youthostelben volt egy tábortűz, rögtönzött koncerttel, két idősebb néni gitárral, meg egy állítólag híres (amúgy tényleg elég jó) countryzenész bendzsón, akit a szájharmonikás haverja kísért. többek között nagy örömömre eljátszották ezt a méltatlanul elfeledett coen film slágert is http://m.youtube.com/watch?v=YZtgZ5fHOuU . a samu ugrándozva feküdt le 11kor, hogy iszonyú jó nap volt, és ez élete legjobb tábortüzezése volt (ja marshmellow sütés is volt, az nagy sláger a gyerekeknél mostantól) és még 2O percig azon röhögött, hogy az egyik gitáros néni hasonlított az anyámra, és mennyire vicces lenne, ha az anyám gitározgatott volna ott a tűznél és énekelgetett volna countryt.

minden kurva jó, imádom. lasvegas egy ocsmány szar, megyünk medencézni, puszi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.