A blogolás körülményei kissé leromlottak. PC helyett egy ipad-en próbálok blogolni. Az előző fél órában rájöttem, hogyan kell összerakni a billentyűzettel. Megküzdöttem a magyar billentyű bekapcsolásával, de a fényképek azok elég bonyolultak lesznek, mivel a fényképezőgépnek normál usb csatlakozója van, és nem hiszem el tisztelt mac-buzik, hogy a mac nem képes egy rohadék usb csatlakozó lukat rárakni a cuccára. Komolyan, de tényleg, tudom, hogy hülyét kérdezek, de a mac-nak külön pendrivet gyártanak? És az nem kompatibilis aztán semmivel? faszom. A breking news, hogy van egy tényleg kurva nagy bérautónk. Ugye itt minden nagy, a narancslé is meg a starbucksban a kis jegeskávé is akkora mint egy felmosóvödör, szóval most az autónk is nagy. Valami chevrolet impala. Én tényleg nagyon nem tudok lázba jönni a kocsiktól, azt tudjátok, de ez még nekem is bejön. Ha értenék hozzá biztos elmondanám, hogy hány literes meg ilyesmi, én csak azt észlelem, amikor a Judit picit belelép, akkor az első órában azt hittem, hogy mindig egy gyors motor hajt el mellettünk, aztán megszoktam, hogy ez csak a mi motorunk hangja, meg hogy picit beleprésel az ülésbe. Az ipad béna kamerájával azért próbálok iderakni egy képet, Samu a maga százhuszonvalahány centijével az arányokat hivatott érzékeltetni.

És igen piros. 

Ahol lakunk az pont olyan megint mint amit a filmekben láttunk. Faházak elszórva sűrű erdők és kristálytiszta tavak között. Nem tudok konkrét filmet mondani, valami morgan freeman-ashley judd krimi ugrik be. Tényleg elképesztő gyönyörű itt minden. Kicsit persze horány, mint ahogy minden jó hely, csak nagyobb a jólét, meg nagyobbak a terek, meg mások a házak meg a természet meg minden, de azért megkaphatja a horány pecsétet ez is. Az idillért cserébe az van, hogy fél óra boston, vagy ahogy a címből rá lehetett jönni, pécs, ami a mai parkolásunkkal 35 dollárba fájt, ami azért elég sok. Mondjuk pont annyiért vettünk ma gyerekcipőt. Boston nagyon helyes, gyerekekkel tök élvezhető, bejárható és életünk egyik legjobb sushiját ettük egy nagyon pici halboltban, ahol az előtérben egy japán séf helyben rakja össze az  elképesztő cuccait. Mai gyerekszáj, hogy valami biztos iszonyú híres templomban a Dávid azt mondta jézusra, hogy ugye ez a színész már meghalt, ugye? A gyerekek alszanak, úgyhogy most kiülök a jóléti verandára és iszom egy vagy két pohár hűvös ausztrál pino grigiot maradok tisztelettel sk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.