Ugye az a legenda, hogy a kanadaiak extrém mód kedvesek, hát ezt mi nagyon nem tapasztaltuk. Alapvetően kábé ugyanolyan prosztók mint a magyarok. Bárki végignézte bárhol, ahogy az alvó Dáviddal próbálok be vagy kiszlalomozni egy ajtón a babakocsival, és senkinek idáig nem jutott eszébe mondjuk tartani azt a rohadt ajtót, pedig valahogy a kanadai ajtók elég nehezek, és nehezen nyílnak (ez általános tapasztalás legyen szó étteremről vagy boltról, tényleg valahogy olyan nagyok és a Judit néha meg se tudja tartani). A howimetyourmother által kifigurázott fánkimádatukkal se találkoztam idáig sehol, szóval megint igaz, hogy tök nagy baromságok a sztereotípiák a népekkel kapcsolatban. Jó a zsidók kapzsik és uralják a médiát, meg a bankokat meg a világot is ez az egy igaz. 

Amúgy átérni kanadába amerikából olyasmi mint amikor ausztriából jössz át a határon. Hasonló természet meg minden, de valahogy érzed, hogy szegényebb a hely. És közben az a röhejes, hogy drágább is, mert az amerikai dollár ugye leromlott a kanadai szintjére, konkrétan kb 1 az 1, viszont a kanadai árak még a valahai usa árakhoz képest vannak itteni dollárban mérve, szóval minden olyan 15-2O százalékkal drágább mint délebben. 

Megvolt a niagara, ami tényleg fantasztikus és szép és nagy és lenyűgöző, Lafferthonék majd rakok fel képet a vízesésről nemsoká, tényleg. Még az is lehet, hogy holnap valahogy megugrom a képizélést. Megcsináltuk a hajó a vízesésbe attrakciót, ahol igazából nem látsz semmit, én pláne, mivel nincs ablaktörlő a szemüvegemen, viszont mindkét kezemmel a zuhogó esőszerűségben tartom a Dávidot, hogy ő is lásson valamit, vagyis inkább semmit, de jól elázzon. De vicces élmény volt, mint ahogy az óriáskerék is, ahol az első kedves kanadaival találkoztunk és szép magasról bámultuk a vízesést. A kettő között dobosdaniék elirányítottak a cliftonhill nevű iszonyatos főutcára, ahol egymás mellett van egy csomó hangszóróból üvöltő szellemkastély meg lézerminigolf meg guinessrekord katiperi és johnydeppakalóz viaszfigura meg a faszom tudja bármi amit ki tudnak találni, hogy a gyerekesek elköltsék a pénzt. Csúnya, hangos vásári mulatság, mi menekültünk, és ez csak egy pici dózis volt ahhoz képest ami lasvegasban vár ránk, úgyhogy lehet, hogy ott a szálloda medencéjében maradunk és nem lépünk ki az utcára.

Ma megvolt Toronto, ami kis csalódás volt ahhoz képest is, hogy igazából nem vártam semmit tőle. Nagy, elég fiatal város, és leginkább semmilyen. A piaca www.stlawrencemarket.com az fasza volt és sajnos kiderült, hogy sültkolbászban jóval erősebbek mint mi. Bár vicces, hogy láttuk, real hungarian gyulait meg lecsót, de az otthoninál (és tényleg én tág merítést végeztem hentesekből) mondjuk a tízes skálán 6al jobb kolbászt toltunk. A másik pozitív részleg http://thedistillery.onbile.com/. Ilyesmit terveztek asszem a rómainál a gázgyárhoz. Az itteni elég jól sikerült és itt volt az eddigi legerősebb fagyiélményünk. Pisztáciából konkrétan ilyen jót olaszországban se még.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.