Mivel idáig alapvetően barátoknál rokonoknál laktunk, a reggeliről nem tudok beszámolni. Ahol idáig laktunk, ott általában nagy gyümöcskultúra volt, és le lehet számolni azzal a városi legendával, hogy a gyümölcsök amerikában nagyok, szépek de ízük az nincs. Mindegyik gyümölcsnek idáig tök olyan íze volt, amilyennek kell lennie. Persze az eper nem olyan mint a magyar eper, de mondjuk szintekkel jobb mint a tecsós spanyol. Jó, nem feltétlenül idénygyümölcsöznek, általában van mangó-ananász, de elég jók, és a szilva is van olyan mint otthon a piacon. Ahol most lakunk, ott a traders joe nevű helyről vásárolnak, ami bio-organic. Samu reggeli nutellás kalácsát felcserélte peanutbutter-re. Derekasan kipróbálta az ős amerikai peanutbutterwithjam és peanutbutterwithbanana verziókat is de marad a szimplánál. Dávid ma egyszerúen csak pizzát kért reggelire (és kapott is).

Idáig legalább négy helyen barbecueztunk. Minden háznak van egy óriási gázos barbecue izéje. Általában ugyanazt a cuccot grillezik, mélyhűtött hamburger, ami megint nem hasonlítható össze a magyarral. A gyerekek kedvence a hotdog, amit nem csak grillezéskor, hanem bármikor megesznek bárhol a másik kedvencük a pizza mellettt. A virsli mindig mindenhol marha. Ezeken a barbecuekon egyszer ettem igazán jó steaket, szinte fröcsögött a vértől.  

Az is hülyeség, hogy szarokat lehet itt enni amerikában. Ok, new york és boston idáig a hivatkozás, lehet, hogy cornfieldcountryban szar a kaja. Viszonylag véletlenszerűen választjuk ki, hogy hol eszünk. Néha segít a yelp nevű app, ami itt nagyon megy. Idáig volt ugye világszám sushi, amit írtam már. Amikor a gyerekek betegek voltak és én egy napot egyedül kószáltam manhattanban, a Judit távirányításban elküldött a momofuku nevű irtó menő noodlebarba, ahol a helyi segalviktorgordonramsey kóreai verziója a séf, és tényleg minden nagyon menő volt http://momofuku.com/new-york/noodle-bar/. Ma bostonban itt ettük http://www.unionoysterhouse.com/ a híres bostoni kagylós levest, ami állítólag ebben az étteremben a legjobb, és ok volt, de nem padlóztam le. A kagylójuk frankó. Este meg találtunk tök véletlenül egy ilyet http://www.bgood.com/, ahol helyi farmokról szállítják be a husit a hamburgerekhez, meg a krumplit fotókkal illusztrált termelőkkel és yummie volt minden. Szóval így eszünk mi itt. Mivel mindenhol ugye folyamatosan utántöltik a jeges vizet, amúgy sem feltétlenül rendelnék hozzá inni, viszont alkoholt inni bárhol, az megfizethetetlen. Egy pohár bor valahol 12 dollárnál kezdődik, pont amennyiért ehetsz valamit, szóval outdoor drinking az kimarad. Pláne, hogy a beachre se lehet sört vinni, felháborító. Nem is értem, hogy a rendes amerikai tinédzserek hogy tudnak berúgni.

A kávéhelyzetre persze jó előre felkészültem, úgyhogy nincs meglepetés, a kávé olyan amilyen, amúgy nem szar annyira. A newyorki high end placek próbálkoznak, de még mindig nincs meg az igazi presszókávé. A helyi jegeskávékkal annyi a tanulság, hogy sajnos a fastfood láncoknál messze jobb ez a minimum fél literes üdítő, mint a magukat menő kávézóknak tituláló helyeken.  Egyszer próbáltam egy valaki által nagyon ajánlott svéd(!!!!) kávézóban is. De most már inkább kajtatok egy annyira azért nem nehezen megtalálható starbucks után, hogy fele annyiért mint az itteni menő helyeken vagy mint az otthoni starbucksban igyunk egy icelattét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.