Elhagytuk kanadát. A fánk dolog kiderült, hogy azért ragadt rájuk, mert az amerikaiak szerint az, hogy kanadában minden második sarkon van egy tim hurton vagy burton vagy norton nevű fánk lánc bizonyítja az északiak fánkfüggését. Ez csak azért hangzik baromságnak mert amerikában szerintem dupla annyi dunkin donuts van mint kanadában a helyi testvére. Tényleg nem lehet úgy elmenni két utcát, hogy bele ne ütközz egybe. A meki ehhez képest smafu. Meg még az derült ki róluk, hogy nagyon büszkék arra, hogy ők mennyivel faszábbak mint az amerikaiak, aminél nekem szimpatikusabb az az amerikai beleszarás, hogy nagyjából ők azt se tudják, hogy hol van kanada. Szóval kanadától nem voltunk elájulva, de amikor az utolsó napon találkoztunk a dobosdani családdal, akik okos disszidensként az orbán éra legelején leléptek, akkor őket nagyon boldog, gondtalan disszidens családként értékeltük a szinte ontario tó parti kertvárosi életükkel. Ja és pro kanada, kibaszott jó zöldségeik és gyümölcseik vannak. Végre ettünk olyan epret mint otthon, és talán olyanabb málnát is.

Most a thousand islands nevű régióba érkeztünk, amiből még nem láttunk sokat, egyelőre egy hetvenes évekbeli balatoni nyaralótelepre emlékeztet. Addig összefoglalom mérsékelten szórakoztató listámat, hogy mi fogott meg idáig.

- fagyiskocsi (tudo már írtam, de akkor is)

- láttam igazi limonádéárus kislányokat már ház előtt, hát az is nagyszerű ám, hogy nem csak filmen van (sütis cserkész még nem kopogtatott, de hátha még)

- tetszenek a vibrátor formájú gabonasilók az út szélén a farmokon, az is olyan filmszerű

- nagyon szépek a kamionok, és mindegyik csőrős (deménynek nagyon bejönnének)

- azért ez a sok és hosszú és széles autópálya is hihetetlen

- t-bone steak, amit ugyan kanadában ettem tegnap este, de felülmúlhatatlan. megettem a judit és a gyerekek maradékát is, szerintem hússzagút izzadtam amíg le nem zabáltam az utolsó cafatot is a csontról és szerencsére a nem túl jó étvágyú gyerekeink is rájöttek, hogy mi a jó (a samu a homár lábaiból a hús kiszopogatására is rászokott, úgyhogy ha hazaérünk, onnantól vacsira mostantól us prime steak és homár lesz csak)

- ami pedig nagyon idegesítő ez a how are you, how you doin' dolog. faszom csak egy pólót akarok venni a gapben, miért kell a pénztárossal egy teljes flörtön végigmenni ehhez az elég egyszerű eseményhez

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.