Tudom, hogy béna, de engem még mindig kicsit azért lenyűgöz, hogy miután leraktad a bérelt autót és buszozol onnan 15 percet (már a reptéren vagy persze) aztán vonatozol még 15-öt a vezető nélküli reptéri vonaton. Aztán még 2O percet mész a reptéren belül a 8 terminál egyikén mire a kapudhoz érsz, ahol miután megebédeltél a bioorganic hamburgerből és nézed az ablakon a kétemeletes singapore airlines airbust, a melletted lévő kapuban szöülba csekkolnak be és a hangosbemondó a tokiói járathoz szólitja az utolsó beszállókat (manila felé átszállással??). Nem baj a miénk kicsi de legalább lisztferencnek lehet hivni amig a vezér úgy akarja.

Az 5 és fél órás repülőút a gyerekeknek már meg se kottyan, komolyan. Itt még nem láttunk semmit este érkeztünk. Van egy nagyon baró lakásunk. Hálószoba, gyerekszoba, nappali, konyha, szép nagy lakható minden. Először vagyunk magunkban, ami már egy kicsit jó lesz. Mindenhol iszonyú jó fejek voltak velünk, pedig megszálltuk a lakásukat mindenkinhol két gyerekkel súlyosbitva, de azért volt, hogy mi is kicsit feszengtünk, és mostantól magunkban leszünk, ami hiányzott picit.

Ja és itt elég hideg van, a lakást befűtöttük, kint 15 fok volt most este. brrrrrrrr. Igen hallottuk a marktwain mondást az életem leghidegebb tele egy nyár volt sanfranciscoban, de arra nem számitottunk, hogy télikabát vételt fontolgatunk a srácoknak. Holnap benézünk a gap-be.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.